A tutor rendszer az ipari hátterű alternáló mérnökképzés egyik legfontosabb eleme. Az egyéni tanszabadságra épülő oktatási rendszerben, mint a kreditrendszer, elengedhetetlenül fontos szerep jut a hallgatót egyénileg támogató, tanácsokat adó, a képzés folyamatát átlátó személynek. Ennek hiányában az adott Karra rendkívül nagy teher hárul a megfelelő információ áramlás segítésére, az egyszerűbb hallgatói problémák megoldására. Sokszor az adott probléma szintjénél magasabb szintű fórumnak illetve személynek kell az üggyel foglalkoznia a jól működő tanácsadói rendszer hiányában. Az egyetem oktatói illetve kutatói gárdája jól ismeri a szűkebb szakterületük képzési elveit, tantervét, Tanulmányi és Vizsga Szabályzatát. A szakképzésben résztvevők nemcsak mint oktatók, hanem mint az ipari élet aktív résztvevői is. Személyükben megtestesülhet az az “eszköz”, ami szükséges az ipari hátterű alternáló mérnökképzésben résztvevő hallgatók számára, hogy az egyetemi félévekben lévő többletterhelés következtében fellépő problémákra megoldásokat találjanak, az ipari félévekben pedig a kapocs szerepét tölthetik be.

Mivel minden hallgató munkáját egy egyetemi és egy ipari tutor irányítja, a képzés sikerének záloga e hármas együttműködésének harmonikus összhangja.

Az egyetemi tutor feladata összetett. Nemcsak a reá bízott hallgató szakmai munkájának irányítója és elsődleges értékelője, hanem az ipari hátterű alternáló mérnökképzés oktatásának szervezésében a hallgatóhoz legközebb álló szint. Az alternáló képzés a tanulmányok második felét érinti, amikor a hallgatók befejezték alapképzésüket és a szakirányos képzésük elkezdődik. Így az egyetemi tutor egyben a szakma és az egyén találkozásának részese és irányítója. Munkájához szükséges a képzési alapelvek ismerete, amelyeket röviden a következőképpen adhatjuk meg:

• időtartama 4 szemeszter (praktikusan a szakképzés ideje) – megfelel a teljes tanulmányi időszak 7.-10. szemesztereinek-;
• az oktatás alternáló (szendvics) kurzus jelleggel részben az egyetemen, részben a vállalatoknál folyik, 6-6 hónapos ciklusokkal;
• a tananyag a vállalatok igényeinek figyelembe vételével kerül meghatározásra,
• a tananyagfejlesztést közösen végzik az egyetemi és vállalati szakemberek;
• a képzés ipari szakasza alatt az adott vállalathoz kapcsolódó feladatokat oldanak meg a hallgatók,
• a képzés szakmai részében fontos szerepet játszik a menedzsment, kommunikációs és társadalom tud. tárgyak (a menedzsment, idegen és anyanyelvi kommunikációs ismeretek);
• a hallgatók felvételének feltétele az egyetemi természettudományos és műszaki alapképzés teljesítése (pl. BME első 6 szemeszterére előírt mintatantervekben lévő tárgyak, 180 kreditpont);
• a tanulók megőrzik egyetemi hallgató státuszukat,
• a tanulmányok sikeres befejezése után a BME diplomáját kapják meg;
• minden tanuló munkáját egy ipari és egyetemi tutor segíti (az oktatás alapegysége a tanuló - ipari tutor - egyetemi tutor hármas);
• a hallgatók felvétele, a tanulmányok értékelése közösen történik, illeszkedve az egyetemi kredit rendszerhez, a vállalat elvárásaihoz,
• a diákok a vállalatokkal szerződést kötnek, mely részletezi az elvárásokat, juttatásokat (pl. ösztöndíj, szállás, étkezés, munkaruha).
• a képzésben minden tárgyhoz kreditpont rendelendő a kari szabályoknak megfelelően.

A négy szemeszterben megszerzendő kreditek száma: 120, (ebből 30 a diploma tervezésé). A tárgyak az alábbi módon osztályozhatók:

• a kari modul (Tanszék és ipari partner) által kötelezően élőírt tárgyak,
• a tutorok (egyetemi és ipari) által kötelezően élőírt tárgyak,
• a hallgató által szabadon választott tárgyak.

A fő-szakirányt és a diplomamunkát az együttműködő tanszék(ek) és vállalat(ok) határozzák meg. A tanszék a kari felelős közreműködésével gondoskodik az ipari vállalattal való kapcsolattartásról, a képzés meghirdetéséről, a felvételek lebonyolításáról, az egyetemi tutorok biztosításáról, az ipari szemeszterben a tárgyak távoktatásáról, a hallgatók vállalatnál végzett munkájának nyomon követéséről és értékeléséről. A hallgatók a Kar képzési felelősének közreműködésével intézhetik “nagyobb horderejű” problémáikat az egyéni tutorok segítségével. A hallgatók a Kar nyilvántartásában maradnak.

Adott szakterületre vonatkozó alternáló képzési modult az ipari partner vállalattal (vagy vállalatokkal) kapcsolatban lévő tanszék (vagy tanszékek) szervezi(k) meg a kari képzési felelős felügyelete mellett. A képzés feltételeit a partnerek közötti együttműködési szerződés rögzíti, amely teljesíti a BME ipari hátterű alternáló mérnökképzés - program és az adott Kar alternáló mérnökképzésre vonatkozó globális feltételeit.

A BME ipari hátterű alternáló mérnökképzési program biztosítja a ipari hátterű alternáló mérnökképzés-törzsanyag összehangolását és adminisztrációját.

Egy adott szakterületre vonatkozó modult az adott Karon meghatározott minimum illetve maximum hallgatóval lehet (kell) elindítani.

A TANOK alternáló mérnökképzési irodája adja az egyetemi szintű szervezéshez szükséges eszközöket, összefogja, koordinálja a képzést. A Karokat a mindennapi operatív feladatok lebonyolításában a kari képzési felelős képviseli, aki az oktatási dékánhelyettes felügyelete mellett ellátja az akadémiai program irányítását. A hallgatók a Kar nyilvántartásában maradnak. A képzés egyetemi szintű döntéseit a Képzés Koordinációs Tanácsa végzi, melynek tagjai a Karok vezetői, a TANOK képviselői. Szemeszterenkét két alkalommal, de szükség esetén rendkívüli esetben is tarthatnak ülést.

A hallgató legközvetlenebb kapcsolata a képzéssel egyetemi tutorán keresztül valósul meg. A tutor segít a tárgyválasztásban, az órarend összeállításában. A szakmai munkában a hallgató egyénre szabott feladatának, diplomatervének négy szemeszteren keresztüli irányítója és egyik értékelője. Szoros kapcsolatot tart fenn az ipari tutorral, vállalattal. Az egyetemi tutor munkája a diplomaterv konzulensek munkáját meghaladó oktatási, irányítási feladat.

Budapest, 1999. április 18.