IPARI HÁTTERŰ ALTERNÁLÓ KÉPZÉS a BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEMEN
Tájékoztató anyag a képzés iránt érdeklődő vállalatoknaknak
Szerző:
PERGER MÁRIA
Lektorok:
MÓRÓNÉ ZUPKÓ TIMEA, SZABÓ GYULA
Partnerkapcsolat az egyetem és a vállalat között
2. Tanulás közben dolgozni – munka közben tanulni
3. Ipari hátterű alternáló képzés. Mit jelent ez?
4. Egy képzés, amely mindenkinek előnyös
5. A képzés felépítése
6. A mérnökhallgatók vállalati képzése
7. A vállalat feladatai ( ráfordítás = befektetés )
8. Az Alternáló Képzési Iroda szerepe
1. Egyetem és vállalat, két egyenrangú partner.
A rendszerváltás során a magyar gazdaság és ezen belül a magyar ipar jelentős változáson ment keresztül. A változás következtében a mérnöki szakma
is gyökeresen átalakult.A Magyarországon folyó átalakulási folyamat indokolttá tette az ipar (szélesebb értelemben a gazdaság) és a felsőoktatás kapcsolatának szorosabbá tételét, az oktatás gyorsabb reagálását a felmerülő szakember igényekre, a két terület közötti tartós, intézményes, személyes kapcsolatrendszer kialakítását. Ezen célok elérésében kapott hangsúlyt egy alternáló jellegű, ipari hátterű képzési forma beindítása, amely nemzetközileg, többek között Franciaországban (a BME-n a CNAM Ingénieurs
2000 alternáló típusú képzése szolgált kezdeti modellként), igazolta életképességét az elmúlt 10-15 évben. Franciaországban a ’80-as évek közepén néhány tucat mérnököt képeztek alternáló formában, az ezredfordulóra elérte a több ezret azon francia mérnökhallgatók száma, akik ipari hátterű, alternáló képzésben végzik felsőfokú tanulmányaikat és számuk évről-évre gyarapszik. Franciaországban a ’80-as évek közepére esett az az időszak, amely az alternáló mérnökképzés felfutását lehetővé tette, ekkor következett el ugyanis az a pillanat, amikor három fontos tényező egyszerre hatott:Ez a hármas erő, a képzésben résztvevő két partner és a képzés működtetéséhez szükséges anyagi forrás, megteremtődni látszik Magyarországon.
Az oktatás támogatása, új oktatási formák bevezetésének segítése a vállalati szféra elemi érdeke. Az alternáló képzésbe bekapcsolódó vállalat stratégiai kérdéssé teszi az oktatást, azaz pénzt, időt, energiát szán rá, annak érdekében, hogy az ő igényeinek jobban megfelelő frissen végzett mérnököt “kapjon cserébe”. Bizonyos értelemben beszélhetünk egyfajta vállalati felelősségről, misszióról is, hiszen az alternáló képzési forma felvállalásán és működtetésén keresztül a vállalat rugalmas és egyben közvetlenebb módot keres arra, hogy az egyetemi oktatást valamilyen szinten befolyásolja, a vállalati igényekhez igazítsa. Ennek igényéről sokat hallunk vállalati vezetőktől, gyakorlatban azonban elég csekély mértékűnek mondható a gazdaság, ezen belül a vállalatok befolyása a felsőoktatásban.
Alternáló képzésben mérnököket képezni azt is jelenti, hogy igazodni próbálunk bizonyos szakmák növekvő összetettségéhez.
Vannak szakmák - és számuk egyre nő - amelyek csak alternáló képzési rendszerben sajátíthatóak el igazán. Gondoljunk csak egy gyártási folyamat és ahhoz tartozó gyártási sor megismertetésére, melynek akár csak modellszintű elkészítése teljességgel elképzelhetetlen az egyetemen az azzal járó kiadások ismeretében.
Ezt az egyetem nem engedheti meg magának, azonban alternáló képzési forma keretein belül, “elküldheti” a hallgatóját a megfelelő profillal rendelkező vállalathoz, hogy ott a hallgató “élőben” láthassa, milyen is egy gyártás
i folyamat, gyártási sor. Egy orvostanhallgatóból sem lehet sebész úgy, hogy életében nem látott még beteget. El kell tehát fogadnunk, hogy vannak szakmák és a hozzájuk tartozó feladatkörök, amelyeket nem lehet elsajátítani pusztán az egyetemen: termelési folyamatirányítás, minőségmenedzsment, környezetvédelem, projektmenedzsment, stb.El kell ismernünk azt is, hogy vannak olyan hallgatók, akik személyiségükből fakadóan
könnyebben alkalmazkodnak azokhoz a helyzetekhez, amelyekben rögtön és közvetlenül tudják alkalmazni elméletben megszerzett ismereteiket.Nekik miért ne lehetne megadni a lehetőséget, hogy az alternáló képzési forma segítségével minél hamarabb és hatékonyabban megtehessék ezt.
A partnerség kifejezés mindenben igaz kell, hogy legyen, egyetem és vállalat kölcsönös egymásra hatása az elérendő cél. Két képzőhely – két filozófia – két betöltendő misszió, amely koherens módon kell, hogy működjön (ezt a koherenciát teszi lehetővé a maga összekötő szerepének köszönhetően az Alternáló Képzési Iroda).
Hogyan lehet jól működtetni az alternáló rendszert? A sokszor “háromszögként” emlegetett tanár-tutor – hallgató – mérnök-tutor kapcsolatán keresztül. A képzés főszereplője a hallgató, ha ő jól mozog az egyetem és vállalat között, megfelelően látja el központi és egyben közvetítő szerepét, e hármas kapcsolat nagyon sokban segíti elméleti és gyakorlati fejlődésében.
Hogyan érhetjük el, hogy a hallgató megfelelő szinten lássa el feladatát mindkét képzőhelyen és az alternáló képzés adta lehetőségeket maximálisan kiaknázza? Úgy, hogy az első pillanattól kezdve felelősség teljes helyzet(ek)be hozzuk őt. Olyan konkrét feladatokat bízunk rá, amelyek felelős hozzáállást követelnek tőle. A felelősségen, természetesen, az egyetem és a vállalat is osztozik egyenlő a
rányban a kitűzött feladatokon keresztül. A felelősségteljes helyzet a három szereplő részéről egyben alapja és garanciája a képzés sikerének.
2. Tanulás közben dolgozni – munka közben tanulni
Komplex szakmákat elsajátítani azt is feltételezi, hogy sok időt fektetünk a képzésbe mind az egyetemi, mind a vállalati periódusok alatt, azaz az alternáló képzés négy félévében.
A BME a tőle megszokott és elvárható magas szinten képezi hallgatóit, de hajlamos arra, hogy általános és egyre magasabb szintű tudást adjon, amely kutatási-fejlesztési feladatok ellátásához vagy a vállalatok menedzsmentjében betöltött munkakörökhöz elengedhetetlen. Ám a hallgatók hány százaléka tud elhelyezkedni végzés után egy vállalat vezetésében vagy akár a kutatásban? Igen kevés. A vállalatoknak annál inkább nagy az igénye olyan frissen végzett mérnökökre, akikben megvan a megvalósításra, a megszerzett tudás gyakorlatban való alkalmazására való igény, akiket vonz a vállalati munka, amely egyszerre jelent gyakorlati alkalmazást és irányítási képességet, fejlesztési elképzeléseket és projektmenedzsmentet, anyagismeretet és kommunikációs képességet, hogy csak néhányat említsünk. Azok a hallgatók, akik ipari hátterű, alternáló mérnökképzésre jelentkeznek, többszörösen motiváltak a vállalati munkára. Nekik a képzés lehetőséget nyújt arra, hogy viszonylag hamar kapcsolatba kerüljenek a valósággal.
3. Ipari hátterű alternáló mérnökképzés. Mit jelent ez?
Korszerű, újszerű és jövőképes képzési formát!
Hányszor olvasunk hasonló álláshirdetést az újságokban: “vállalat szakmai gyakorlattal rendelkező
friss diplomást keres…”. Egymásnak látszólag ellentmondó igények! Vagy mégsem? Lehet valaki frissen végzett mérnök vállalati gyakorlattal a háta mögött?Ezt az ellentmondást igyekszik feloldani a Budapesti Műszaki Egyetemen 1996. óta működő ipari hátterű, alternáló mérnökképzés, amely sajátos alternáló rendszerével éppen az előbb említett ellentmondást igyekszik megszüntetni. Egyszerre biztosítja az elméleti és szakmai tudást. Ha nagyon leegyszerűsítve akarunk fogalmazni, a végzős hallgató az önéletrajzáb
an már egy éves szakmai tapasztalatot említhet, és mekkora előny ez számára a többi “normál” végzős hallgatóhoz képest!
4. Egy képzés, amely mindenkinek előnyös
Az egyetem számára a képzés lehetőséget biztosít a modern oktatási módszerek, a nyitott és távoktatás elterjesztésére, a tananyag korszerűsítésére, vállalati forrásból támogatott berendezések megszerzésére, laboratóriumok felszerelésére.
A tanár-tutor és mérnök-tutor kapcsolatán keresztül az egyetem közelebb kerül egy adott vállalathoz, esetleg annak felkérésére kutatásokat végez, miközben közelebb kerül valós problémák gyakorlati megoldásához.
A vállalatok közvetlenül és folyamatosan használható szakembereket kapnak, meglévő szakembereik részére az igényeknek megfelelő továbbképzést biztosíthatják kis költség ráfordításával. Az alternáló mérnökképzéssel járó kiadások hamar megtérülnek, hiszen jól képzett, a vállalati igényeket és munkát már jól ismerő friss diplomást kap a vállalat, és a két vállalati félév során ráfordított pénz lényegesen kevesebb, mint a gyengén képzett vagy akár csak gyakorlattal nem rendelkező új munkaerő ki – és továbbképzése. Ez utóbbi alkalmazása alacsonyabb termelékenységgel, munkaidő-kieséssel jár. A két vállalati szakaszban a vállalatok szakembereinek módja nyílik arra, hogy a tutorok és a humán vezetők személyes benyomásán keresztül pontos képet kapjon az alternáló képzésben ott dolgozó hallgatókról. Már ekkor megfogalmazódhat a vállalati döntéshozókban az, hogy érdemes lesz egyik-másik pályakezdő mérnököt a vállalatnak megszereznie.
A hallgató a tutorálás rendszerének köszönhetően egyedi és egyéni képzésben részesül, lehetősége van felkészülni leendő munkakörére, mind elméletben mind gyakorlatban. Felelős munkavállalóként, de még oktatási helyzetben ismeri meg jobban önmagát és képességeit.
Az alternáló mérnökképzés két legfontosabb erénye, amely a “rendes” mérnökképzéstől leginkább megkülönbözteti, a már előbb említett TUTORÁLÁSI RENDSZER. Minden a képzésben résztvevő hallgatónak két tutora (konzulense) van : a tanár-tutor és a mérnök-tutor. A tanár-tutor az alternáló képzés teljes időtartama alatt felelősséggel tartozik tutorált hallgatójáért, a mérnök-tutorra ez csak a két vállalati félévben vonatkozik.
A képzés másik erősségét az az oktatási csomag jelenti, amely az alternáló mérnökképzésben résztvevő hallgatónak a következő három tárgy felvételét írja elő, és amely a külföldi és belföldi tapasztalatok és a vállalatok igényének figyelembe vételével került kidolgozásra :
5. A képzés felépítése
|
1. év - BME |
2. év - BME |
3.év – BME |
|
4. év I. félév - BME |
4.év II .félév- Vállalat |
5. év I. félév - BME |
5. év II. félév - Vállalat |
Amikor a hallgató vállalati környezetbe kerül a 8. és 10. félévben, felelős helyzetben találja magát, meghatározott, elérendő célokat tűz ki neki a vállalat. Nem szimulált, mesterséges helyzetben tesz úgy, mintha igazi feladat megoldása lenne a feladata, ám hallgatói státuszából fakadóan megvan még a “megfigyelés” állapotának “felelősségmen
tes” aspektusa.Fontos, hogy a mérnökhallgató a vállalati félévekben az adott szakma minden aspektusával találkozzék. Az alternáló képzésnek köszönhetően megérti, mit takar a vállalati szellem, milyen folyamatokkal kell számolni.
6. A hallgatók vállalati képzése
A vállalat által biztosított képzés a mérnököktől elvárható kompetenciák és szakmaismeret elsajátításának lehetőségét kell, hogy biztosítsa. Ez úgy érhető el, hogy a két félévnek megfelelően, a hallgató tudásszintjéhez igazodva, a vállalat az ott dolgozó mérnökhallgatóra az igazi, valós vállalati feladatokhoz és felelősségvállaláshoz egyre hasonlatosabb mérnöki funkciókat bíz.
Az adott vállalati félévre kitűzött feladatok teljesítését és azok megoldásának milyenségét a mérnök-tutor folyamatosan minősíti és a kiértékelő lapok segítségével a félév végén összefoglaló jelleggel értékeli. Az ebben szereplő legfontosabb szempontok, amelyek a mérnökhallgatóra vonatkoznak (mérnök-tutor anyag tartalmazza bővebben ezeket az információkat) :
Ezenkívül minden vállalati félév végén a vállalat szervezésében és az összes, képzésben érintett partner bevonásával, a hallgató projekt-bemutatót tart a vállalatnál, ahol a vállalati félévre kitűzött feladatról és annak megoldásáról számol be egy vállalati és egyetemi szakértőkből álló zsüri előtt (vállalattól függően elképzelhető a legjobb projekt(ek) vállalati keretben történő díjazása, lásd! Dunaferr-díj).
A vállalati félévét egy adott vállalatnál töltő hallgató annak ellenére, hogy státuszát illetően a BME hallgatója marad, a két vállalati félév során a vállalat többi munkavállalójára vonatkozó szabályok érvényesek rá is (munkaidő, biztonsági elvárások, stb.).
Az alternáló képzés után vállalathoz kerülő friss diplomás mérnökök MÁSOK, mint a többi végzős társuk. Nem is technikusból lett mérnökök, és nem “házi” nevelésű mérnökök
A hallgató nem köteles a képzés után a vállalatnál maradni, és a vállalat sem köteles a végzős mérnököt a képzés befejezése után foglalkoztatni. A vállalat, éppen azáltal, hogy több hallgatót fogad egyszerre (nagyságától függően), kiválaszthatja az adott munkakörre minden szempontból leginkább megfelelő végzős(öke)t. Két féléven keresztül aránylag kis befektetéssel “tesztelheti”, kiismerheti az alternáló mérnökképzés keretében hozzákerült hallgatókat, és a 10. félév befejezése és a sikeres diplomavédés után a legalkalmasabbat ott tarthatja. A vállalat kötelezettsége csupán annyi és ez nem kevés, hogy a két ipari félév alatt megfelelő körülményeket és felad
atokat biztosítson a hallgatónak, hogy ez utóbbi a lehető legideálisabb helyzetben ismerkedhessen a szakmával.
7. A vállalat feladatai
A vállalat általános hozzájárulása a képzés működéséhez :
A vállalatnak biztosítania kell a mérnökhallgató számára :
- legalább a mindenkori minimálbérneknek megfelelő havi vállalati juttatást a két vállalati félév során, amelyet tanulmányi szerződésben rögzít. A tanulmányi szerződést a vállalat készíti el a tanár-tutor(ok) és az Alternáló Képzési Iroda bevonásával, majd ismerteti a hallgatóval. A hallgatónak jogában áll a szerződési feltételeket nem elfogadni, amennyiben ezeket elfogadta és aláírta, ezt követően nem bonthat szerződést (csak nagyon kivételes esetben! Pl.: a vállalat egyáltalán nem biztosítja a két félév során a megfelelő munkakörülményeket és feladatot, ez különösen érvényes a 2. ipari szakaszra, amely egyben a diplomamunka elkészítésének időszaka is egyben).
A vállalat humán vezetőjének/vezetőinek szerepe az alternáló képzésben :
Ő az a személy, aki a vállalaton belül az alternáló képzésre felhívja a figyelmet és ideális esetben az első tutor a vállalatnál. Szoros kapcsolatban áll az Alternáló Képzési Irodával és azon belül a vállalati kapcsolatok felelősével, akit tájékoztat a vállalat által keresett pofil(ok)ról és a képzés megítéléséről a vállalaton belül. A vállalaton belül rendszeres megbeszéléseket szervez, ahol jelen vannak az alternáló képzésben résztvevő és ott dolgozó hallgatók, mérnök-tutoraik, egyes esetekben az iroda képviselője.
A képzést az állandó tapasztalatcsere kell, hogy jellemezze, csak ilyen módon működhet eredményesen egy jellegű képzés.
8. Az Alternáló Képzési Iroda szerepe
A BME TANOK keretein belül működő központ látja el a képzés koordinálását. Ezt a központon és annak titkár
ságán keresztül teszi. Fő feladatai :- partnerség életben tartása
- képzés egységes formájának kialakítása
Az Irodán belül a Vállalati Kapcsolatok felelőse :
Perger Mária
BME TANOK
1111 Budapest, Bertalan Lajos u. 2. 101./a.
Tel.: 463-2929
Fax: 463-2460
Az iroda munkatársai :
Dr. Penninger Antal – a BME TANOK igazgatója, az iroda vezetője
Egyetemi Kapcsolatok felelőse:
Dr Lógó János – 463-1325
Titkárság :
Korai Pálné – 463-4091
A TEMPUS 13352-98 projekt koordinációs egysége:
Dr. Moson Péter projekt koordinátor - 463-2690
Varga Ildikó pénzügyi koordinátor 463-1555
Németh Bernadett projekt asszisztens 463-1555
Szaktanácsadó:
Dr. Dunai László 463-1791
Internet honlap: http://tutor.nok.bme.hu