A Tutor- nap idõpontja: 1997. május 12.
Helye:
DUNAFERR Humán Intézet
Céljai:
Résztvevõk:
Mr. Sol (Ingénierus 2000 igazgatója)
Mr. Lolan
Mr. Chantme
oktató-tutorok
mérnök-tutorok
társaságok személyügyi igazgatói
A tapasztalatok:
A DUNAFERR mérnök-tutorai
nagyon komolyan veszik az ipari-hátterû képzésben
betöltött szerepüket. Felelõsségteljesen
és lelkesen foglalkoznak a hallgatókkal, az adott
mûszaki probléma megoldásával, s rövid
idõ alatt jó munkahelyi kapcsolatot alakítottak
ki a hallgatókkal. Gyakran hangzott el: az "én
hallgatóm", az "én tutorom", az "én
kollegám". Mr Sol rendkívül elismerõen
nyilatkozott a DUNAFERR-ben végzett munkáról.
A diákok
kiválóan beilleszkedtek a munkahelyi környezetbe,
megtalálták a helyüket, szerepüket a munkamegosztásban,
jól haladnak a feladatok megoldásával. A
legtöbben rövid két-három hónap
alatt felelõsségteljes fiatal mérnökké
váltak. Néhány hallgató számára
különösen nagy jelentõsége volt annak,
hogy munkahelyük már konferenciára is elküldte
õket (ISO 14000, másodtermék konferencia).
Rendszeresen látogatják a könyvtárat
és a számukra kialakított internet-szobát.
A kiadott feladatok
valós mûszaki probléma megoldására
irányulnak, s jelentõs erõpróba elé
állítják a diákokat. A feladatok elvégzéséhez
a feltételek adottak, s csak elvétve fordult elõ,
hogy kisebb nehézséget jelentett egy-egy mérés
megszervezése, vagy a szükséges berendezés
biztosítása. Az ipari félév félidejében
már megállapítható, hogy várhatóan
egyik hallgatónál sem lesz gond a feladat teljesítésével,
s a tervek szerint legkésõbb július 15-ig
megtartható a "szendvics-konferencia".
Az értékelés
rendszerével kapcsolatban elhangzott vélemények
néhány apróbb változtatást
tesznek szükségessé, de összességében
mûködõképesnek ítélték
a Dunaferres szakemberek. Az értékelõ lapok
alkalmasak arra, hogy általuk figyelemmel kísérhetõ
legyen a hallgató fejlõdése. Fontos észrevétel
volt, hogy még nagyobb gondot kellett volna fordítani
a kérdõívek szempontjainak egységes
értelmezésére, tartalmi meghatározására.
A további feladatok és lehetõségek:
A DUNAFERR számára a legnagyobb mértékben ki kell használni a feladatok minél magasabb színvonalon történõ megoldásának lehetõségét. Erre alkalmat teremthet egy olyan versenyhelyzet, amelyet a tutorok és hallgatók hármasfogatai között kell megteremteni.
A szendvics-konferencia
elõtt néhány nappal a mérnök
és az oktató tutorok is véleményezik
a hallgatók elkészített dolgozatait. Ezzel
egyidõben a képzésben résztvevõ
társaságok ügyvezetõ igazgatói
és a mérnök-tutorok koordinátorai (Hufnagl
Lóránt és Dr. Szûcs László)
a kutatási és fejlesztési igazgató
vezetésével közösen rangsorolnák
a dolgozatokat, s az elsõ hármat - ha az színvonalát
tekintve arra érdemes - díjazásra javasolnák.
A külön jutalmat a probléma megoldásában
résztvevõk meghatározott arányban
kaphatnák akár szerzõi jogdíj formájában
(pl hallgató 25%, mérnök-tutor 45%, oktató-tutor
30%). Ezt a versenyhelyzetet kihasználva talán nagyobb
mértékben lennének ösztönözhetõk
- a Phare támogatás mellett - az egyetem oktatói
is a probléma megoldására, az újfajta
odaadást igénylõ munkára, a képzés
sikerére.
A Dunaferres tutorok
munkájának értékelésére
is gondot kell fordítani az elsõ ipari félév
végén. Noha kivétel nélkül mindegyikük
önként és önzetlenül végzik
a hallgatókkal kapcsolatos többletmunkát, érdemes
lenne õket is jutalmazni a képzés végén.
Kardinális kérdésként
vetõdött fel a konferencia elõtt a hallgatók
és az egyetemi oktatók (dr. Lajos Tamás és
dr. Parti Mihály) részérõl az ösztöndíjak
megadóztatásának kérdése. Átmeneti
megoldásként a Phare projekt fizeti ki a különbözetet.
A késõbbiekben meg kell találnunk azt a közös
megoldást, amely a hallgató és a vállalat
számára is egyaránt kedvezõbb.
A félév végén
a hallgatók tevékenységét és
tanulmányait abból a szempontból is értékelnünk
kell, hogy közülük ki alkalmas és érdemes
hosszabb távú együttmûködésre,
Dunaferres ösztöndíjra.
A szendvics-képzés sikeres megvalósítása érdekében kezdeményezni kellene az egyetemnél azt, hogy valamiféle egységesség alakuljon ki az ipari hátterû képzésben a szakok és karok között. Eddig csak két kar vett részt a projektben, mégis rendkívül nagyok a különbözõségek az értelmezésben, a tematikában, a félév programozásában, a tutorok hozzáállásában. Ha megindul a képzés a villamosmérnöki karon is, félõ, hogy számunkra már követhetetlen lesz a sokféle elképzelés, igény és a koordináció.
Hasonló felvetése
volt Mr Solnak a CNAM részérõl, aki az ezévi
konzorciumi ülésen javasolta egy szakok fölötti
centrum létrehozását.
A kis létszámú
jelentkezés is erõsíti a központ kialakításának
szükségességét, amelynek komolyabb marketing
akciókat kellene szerveznie a hallgatók megnyerése
érdekében.
Dunaújváros,
1997. május 13.