A Tutor-nap tapasztalatainak értékelése

KIVONAT

A Tutor- nap idõpontja: 1997. május 12.

Helye: DUNAFERR Humán Intézet

Céljai:

Résztvevõk:

Mr. Sol (Ingénierus 2000 igazgatója)

Mr. Lolan

Mr. Chantme

oktató-tutorok

mérnök-tutorok

társaságok személyügyi igazgatói

A tapasztalatok:

A DUNAFERR mérnök-tutorai nagyon komolyan veszik az ipari-hátterû képzésben betöltött szerepüket. Felelõsségteljesen és lelkesen foglalkoznak a hallgatókkal, az adott mûszaki probléma megoldásával, s rövid idõ alatt jó munkahelyi kapcsolatot alakítottak ki a hallgatókkal. Gyakran hangzott el: az "én hallgatóm", az "én tutorom", az "én kollegám". Mr Sol rendkívül elismerõen nyilatkozott a DUNAFERR-ben végzett munkáról.

A diákok kiválóan beilleszkedtek a munkahelyi környezetbe, megtalálták a helyüket, szerepüket a munkamegosztásban, jól haladnak a feladatok megoldásával. A legtöbben rövid két-három hónap alatt felelõsségteljes fiatal mérnökké váltak. Néhány hallgató számára különösen nagy jelentõsége volt annak, hogy munkahelyük már konferenciára is elküldte õket (ISO 14000, másodtermék konferencia). Rendszeresen látogatják a könyvtárat és a számukra kialakított internet-szobát.

A kiadott feladatok valós mûszaki probléma megoldására irányulnak, s jelentõs erõpróba elé állítják a diákokat. A feladatok elvégzéséhez a feltételek adottak, s csak elvétve fordult elõ, hogy kisebb nehézséget jelentett egy-egy mérés megszervezése, vagy a szükséges berendezés biztosítása. Az ipari félév félidejében már megállapítható, hogy várhatóan egyik hallgatónál sem lesz gond a feladat teljesítésével, s a tervek szerint legkésõbb július 15-ig megtartható a "szendvics-konferencia".

Az értékelés rendszerével kapcsolatban elhangzott vélemények néhány apróbb változtatást tesznek szükségessé, de összességében mûködõképesnek ítélték a Dunaferres szakemberek. Az értékelõ lapok alkalmasak arra, hogy általuk figyelemmel kísérhetõ legyen a hallgató fejlõdése. Fontos észrevétel volt, hogy még nagyobb gondot kellett volna fordítani a kérdõívek szempontjainak egységes értelmezésére, tartalmi meghatározására.

A további feladatok és lehetõségek:

A DUNAFERR számára a legnagyobb mértékben ki kell használni a feladatok minél magasabb színvonalon történõ megoldásának lehetõségét. Erre alkalmat teremthet egy olyan versenyhelyzet, amelyet a tutorok és hallgatók hármasfogatai között kell megteremteni.

A szendvics-konferencia elõtt néhány nappal a mérnök és az oktató tutorok is véleményezik a hallgatók elkészített dolgozatait. Ezzel egyidõben a képzésben résztvevõ társaságok ügyvezetõ igazgatói és a mérnök-tutorok koordinátorai (Hufnagl Lóránt és Dr. Szûcs László) a kutatási és fejlesztési igazgató vezetésével közösen rangsorolnák a dolgozatokat, s az elsõ hármat - ha az színvonalát tekintve arra érdemes - díjazásra javasolnák. A külön jutalmat a probléma megoldásában résztvevõk meghatározott arányban kaphatnák akár szerzõi jogdíj formájában (pl hallgató 25%, mérnök-tutor 45%, oktató-tutor 30%). Ezt a versenyhelyzetet kihasználva talán nagyobb mértékben lennének ösztönözhetõk - a Phare támogatás mellett - az egyetem oktatói is a probléma megoldására, az újfajta odaadást igénylõ munkára, a képzés sikerére.

A Dunaferres tutorok munkájának értékelésére is gondot kell fordítani az elsõ ipari félév végén. Noha kivétel nélkül mindegyikük önként és önzetlenül végzik a hallgatókkal kapcsolatos többletmunkát, érdemes lenne õket is jutalmazni a képzés végén.

Kardinális kérdésként vetõdött fel a konferencia elõtt a hallgatók és az egyetemi oktatók (dr. Lajos Tamás és dr. Parti Mihály) részérõl az ösztöndíjak megadóztatásának kérdése. Átmeneti megoldásként a Phare projekt fizeti ki a különbözetet. A késõbbiekben meg kell találnunk azt a közös megoldást, amely a hallgató és a vállalat számára is egyaránt kedvezõbb.

A félév végén a hallgatók tevékenységét és tanulmányait abból a szempontból is értékelnünk kell, hogy közülük ki alkalmas és érdemes hosszabb távú együttmûködésre, Dunaferres ösztöndíjra.

A szendvics-képzés sikeres megvalósítása érdekében kezdeményezni kellene az egyetemnél azt, hogy valamiféle egységesség alakuljon ki az ipari hátterû képzésben a szakok és karok között. Eddig csak két kar vett részt a projektben, mégis rendkívül nagyok a különbözõségek az értelmezésben, a tematikában, a félév programozásában, a tutorok hozzáállásában. Ha megindul a képzés a villamosmérnöki karon is, félõ, hogy számunkra már követhetetlen lesz a sokféle elképzelés, igény és a koordináció.

Hasonló felvetése volt Mr Solnak a CNAM részérõl, aki az ezévi konzorciumi ülésen javasolta egy szakok fölötti centrum létrehozását.

A kis létszámú jelentkezés is erõsíti a központ kialakításának szükségességét, amelynek komolyabb marketing akciókat kellene szerveznie a hallgatók megnyerése érdekében.

Dunaújváros, 1997. május 13.